Juhász Patrícia, Archimedia Zt, Bécs, 2013.10.15 - 2013.04.15.
A Leonardo ösztöndíj elnyerése után Bécset választottam gyakorlati helyszínnek. Esetemben a választás evidens volt: egyfelől hazámhoz, így családomhoz és barátaimhoz közel szerettem volna maradni, másfelől német nyelvterületet kellett keresnem, mivel nyelvtudásom ezt a lehetőséget engedte, valamint a dübörgő gazdaságot keresve, a jövőmet figyelembe véve választottam Ausztriát. A várost pár képpel jellemezném, de bővebb bemutatással nem hosszabbítom élménybeszámolómat, mivel az országhatárhoz közel helyezkedik el, érdemes kiutazni, és mindenkinek egy kicsit megismerkednie ennek a városnak a gazdag látnivalóival.
Bécs
Az irodáról
Az Archimedia Zt. GmbH építészirodában találtam gyakornoki állást. Ez a pozíció – nagy örömömre - már az első héten kiderült, hogy többet rejt magában, mint amire számítottam. Az iroda 10-12 főből áll: 20, 30, és 40 heti óraszámban dolgozó építészekből, építészgyakornokokból, és a titkárságból. Ami engem illet, egyike voltam azoknak, akik viszonylag sok időt töltöttek az irodában, ugyanis heti 40 órát voltam bent az irodában!!! Igen… ez itt soknak számít. Úgy tartják, hogy ezen felül romlik a koncentráló képessége az embernek, és csak felesleges hibák kerülnek a tervbe, amit később túl sok időbe kerül korrigálni, így ezt a határt húzták meg az irodánkban. (Zárójelben megjegyezném, hogy más irodákban is eszerint az elv szerint dolgoznak, de az ellenkezőjére is van példa, ezért szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen jól szervezett, élhető, és hatékony munkamorálban találtam magam.)
Az irodát két projektvezető irányítja. A mi projektvezetőnk 10 éves munkatapasztalattal rendelkezik, a másik 40 évessel. Egymást támogatva vezetik a hétköznapi munkásságunkat. Az pályázatokat, tanulmányokat és előterveket egy harmadik tapasztalt építész a kreatív designerünk végzi a mellé rendelt embereket irányítva. Az ő feladata a látványtervezés, 3D-s ábrázolás. A 2D-s terveket javarészt AutoCad-del készítjük el. Számomra ez a program kevésbé volt ismert, de a tapasztaltabb munkatársaimtól elegendő segítséget kaptam a program elsajátításához. Összességében egy nagycsaládként működve dolgoztunk. Mindenki segítőkész volt, és a nyelvi akadályokat leküzdve sikerült beépülnöm a csapatba.
munkában – közösségben
A projektről
Hozzávetőlegesen egy 20 000 m2 nettó alapterületű társasházon dolgoztam, az engedélyezési tervtől, a kiviteli tervekig. A projekt az engedélyezési terv kidolgozási tervfázisában volt, mikor én az irodába kerültem, így sajnos a kreatív tervezésről lemaradtam. Ezen kívül, viszont minden feladatrészbe beleláttam, a költségvetés-számítástól, a részletrajzokon keresztül, a projektvezetésig. A projektet, ami szerves része lett az életemnek a Wohndelta Alte Donau fantázianevet kapta. Ez a társasház körülbelül 7 620 m2 alapterületű, 138 lakást számláló, összesen körülbelül 12 250 m2 lakóterülettel rendelkező épület, melyhez szervesen hozzá csatlakozik még többek között wellness részleg, üzlethelyiségek, kétszintes mélygarázs, és egyéb kiszolgáló helyiségek. Már a számokat hallva is tudtam, hogy gyorsan meg kell ismernem az épületet, mert nem kevés lemaradást kellett behoznom a többiekkel szemben. A terv az engedélyezési tervek kidolgozása közepette járt, így az épület arculata már kialakult, de a részletek még kezdetlegesek voltak. Gyakorlati időm alatt ebben segíthettem én az iroda munkáját. A projektről a szerződésében megfogalmazottak szerint több információt sajnos nem áll módomban közzétenni. A társasház építésének megkezdése után – ami 2014. nyár közepére tehető – az építésziroda honlapján már elérhetőek lesznek az alaprajzok, a lakástípusok, és a terv fő vezetőszálai.
Egyéb tapasztalatok
„Milyenek az osztrákok, milyen velük dolgozni?” Ez volt az első kérdések egyike, amikor otthoni ismerősökkel találkoztam. A válaszhoz pedig fél év eltelte kellett.
A munkatársaim között akad osztrák-arab, horvát-osztrák, siegeni német, sváb, bulgár, és burgenlandi származású ember is, viszont az operaénekes bécsit sem szabad kihagyni a sorból, vagy az Indiában született echte osztrákot… és akkor megérkezett a magyar. A neveket hagyjuk is, hetekig tartott mire helyesen kimondtam őket. Nem azért, mert bonyolultak voltak, hanem mert ők nem képesek artikulálva, érthetően közölni az újonccal a tisztes nevüket – vagy nekem tűnt idegennek, és érthetetlennek elsőre az izgalmak között, az ismeretlen világban.
Első 1-2 hétben a puhatolózva fordultak hozzám:
„Mit tanulhattam meg a magyar építész képzés keretein belül? Milyen mélyek a műszaki ismereteim? Mennyire kifinomult az emocionális intelligenciám az építészet perspektívájában?” – irányultak felém az első kérdő tekintetek, illetve az állásinterjún is az egyik fő kérdéscsoport eköré fonódott.
Hiába jöttem a szomszédból itt mindenki tud újat mutatni, sőt el is várt teljesíteni. A puhatolózás az első leadással ért véget. Ekkor egyértelműen kiderült, hogy ki milyen beállítottságú, illetve, hogy hol tart a terv, és melyik feladat elvégzésére van igazán szükség az adott tervfázisban. Nem volt apelláta… dolgozni kellett, és hatékonyan!
Leadás után ismét jöttek a hétköznapok; a munkatársakból barátok lettek, az egyik céges összejövetel érintette a másikat, és végül egy jól működő csapatban találtam magam.
A pozitív tapasztalatom alapján azt tudom tanácsolni, hogy 10-12 fős építésziroda ideális egy építészgyakornok számára, és a közepes méretű irodákat ajánlanám munkahelyként is; ugyanis a kollégákkal kellően fenntartható a napi kapcsolat, és elég ember áll rendelkezésre egy komolyabb projekt kidolgozásához is.
szabadidő
Az ifjúsági szállót, ahol az ösztöndíj ideje alatt laktam kint élő - Széchenyi István Egyetem volt hallgatói- Molnár Nikolett és Kovács Dániel ajánlották. Nekik ezúton is megköszönném a barátságukat, és a nehezebb időszakokban azt a lelki támogatást, amit tőlük kaptam, illetve a munka utáni kellemes hangulatú borozgatásokat.
kirándulások
Szabadidőmet leginkább fotózással, városjárással, német nyelvű könyv olvasásával töltöttem, de havonta egyszer a munkatársaimmal csapatépítő vacsorán is részt vettem. Kiállításokra, múzeumokba is eljutottam Bécsben tartózkodásom alatt.
kikapcsolódás
Az elején feltett kérdésre lassan körvonalazódott a válasz. Hogy milyenek? Lényegében semmiben nem különböznek tőlünk. Itt ugyanúgy vannak jobb napok, aminek örülni kell, néha rosszabbak, amiken túl kell lenni, de mindenhol ugyanaz a nap kel fel, és nyugszik le, csak valahol később hagyja el a horizontot…
A külföldi szakmai gyakorlatom legnagyobb előnye, hogy korlátlan időre munkatársként felvettek ebbe az irodába, így további tapasztalatra tehetek szert. Hogy meddig maradok, ki tudja…, de egy részemmel jó ide tartozni, még ha sokszor haza is húz a másik felem… A távol-jövőre még nem tudok tervezni, de 1-2 éven belül hazai munkavállalásban gondolkodom, bízva abban, hogy Magyarországon is előnyre tehetek szert a külföldön szerzett munkatapasztalatommal. Köszönöm a Leonardo Mobilitási Projektnek, és lebonyolítóinak a segítséget, amivel diploma után szinte azonnal a végzettségemhez mérten elhelyezkedhettem, és külföldön szakmai gyakorlatra tehettem szert.
