Köninger Szilárd, Dorell.Ghotmeh.Tane Architects, Párizs, 2012.12.10 - 2013.06.10.
Akkor már jóideje bicikliztem a városban - úgy értem sok napja - amikor rájöttem, a széles utcák ellenére alig van olyan pont, ahol felülről lehet szemlélni a házakat. Ahol a szem csak végigsiklik és nyugtázza 'holvagyunk. Éjszaka ezzel álmodtam. A házak tetején emberek nyüzsögtek. Volt aki csak akkor mászott fölfelé, volt, aki zongorát tolt és olyanok is akik - úgytűnt - már régóta élnek ott és határozottan jól érezték magukat! Én az utcán vágyakozva figyeltem őket, kerestem, hátha találok egy helyet ahol felkapaszkodhatok...
Az első - mint mindig - a lakozás
Kedd este hazaérve, a nappali közepén felállított indiánsátor fogadott. Kérdésemre -miez? - csak azt a választ kaptam egy új projekthez kell. Mivel akkoriban a szobámban elég hideg volt, legtöbb időmet a garázsból átalakított nappaliban töltöttem, farkas szemet nézve a sátorral. Pár nap múlva kiderült, a következő héten a fiatalságügyi miniszter látogat el hozzánk. Az apropó - a francia nemzeti rádió felhívására, olyan kommunák jelentkezését várják, akik pályakezdők, vagy fiatal dolgozók és nagyobb közösségekben élnek együtt. Elvitathatatlan előnyei ellenére Párizsban ugyanis ebből elég kevés van.
Még nem mondtam, de tízen laktunk együtt a háromszintes házban. Egy grafikus, egy építész, egy termékmenedzser, egy vállalati minősítő - aki szabadidejében lengyel hajléktalanokat segít - egy könyvszerkesztő, egy rádiós, egy srác akit sose láttam, egy, aki kistermelőket segített, hogy termékeik piacra kerüljenek, valamint Thomas Lawson, akinek a neve azért fontos, mert kvantumfizikus és az időutazást kutatja. Egyszer talán fontos lesz ez az ismeretség.
A házban rengetegen megfordultak. Köztük az a Raphaël Pichon, aki 29 éves kora ellenére Párizs egyik legfelkapottabb karmestere. A munkásságáról készített dokumentumfilmhez nálunk is forgattak, mint életének egy fontos állomása.
Mi mindent együtt csináltunk! Közösen mentünk piacra, főztünk és ettünk, elmentünk kirándulni, mozi volt a nappaliban, és koncert a kertben. Esténként mindenki érdeklődött a másik iránt, a közös öblítő miatt pedig mindenkinek ugyanolyan szaga volt. Az élet itt leginkább A Part című filmben látott közösséghez hasonlított, ahol a hatalmas szabadság ellenére elszigetelten, a saját íratlan törvényeink szerint éltünk, melynek 'benemtartása beláthatatlan következményeket vont maga után!
A második japán
Tsuyoshi belépett az ajtón. Az elegáns ruha japán tervezők keze munkája. Mindig patent, ami tökéletesen illett reggeli hangulatához. Sosem szólt senkihez, a köszönéseket fejbiccentéssel nyugtázta, majd leült az asztalához és gépelt. Munkáinak többsége japán felkérés, melyek nagyrészt kiállítások, de akadnak itt pályázatok, családi házak és egy titkos projekt is.
Éjfél felé az alabástrom távolságtartás alábbhagy. Talán az időeltolódás miatt, de ekkor lesz ő barátságos. Ilyen hangulatban ismerkedünk meg azzal a tervezési módszerrel, amit évek alatt fejlesztett tökélyre.
Az inspirációként gyűjtött képeket és rajzokat mind egy falra rendeztük, amit egy hosszabb értelmezési fázis követ. A bámulás jótékonyan hat a gondolatokra - lekerülnek a feleslegek. A feladat, vizsgálati témától függően egy olyan koordináta rendszer készítése ahol - ha mondjuk a tériségét vizsgáljuk - lehet a vízszintes tengelyen a sok-kevés a függőlegesen a lent és fent. Ezen végletek között kapnak helyet a különböző címszavak köré rendezett képek. Textúra, udvar, hely, kereszteződés, független; minden, ami a képek egy csoportját jellemzi.
Ezután egy új téma és elrendezés következhet. A fal az egész projekt alatt megmarad, minden egyes konzultáción visszautalunk a fázisokra.
do, undo, redo
Ishinomaki egy százhatvanezres japán város. Volt, amíg 2011-ben a Tsunamii a földdel tett egyenlővé. A hasonló nevű mappa az irodában egy olyan projektet takart, ami minden tekintetben kilóg a sorból. A felvetés, a romokból újjáépíteni egy harmincezres várost. Egyelőre persze csak papíron, nem tervekkel, hanem egy kötetben megjelentetett tanulmánnyal, ami egy későbbi rendezési terv, valamint a jogalkotás alapja lehet.
Ez a munka nemcsak léptékében óriási, de eddigi két éve során olyan alternatív utat járt be ami ekkora léptékben elképzelhetetlen. A projektből ugyanis hiányzik a megrendelő. Tsuyoshi személyes kötődése révén vágott bele, s azóta közel háromszáz város elemzése található benne.
Az első év kitartó munkája és egy japánban tartott előadás után a Google Japan vezetője odalépett a lezserül öltözött építészhez, majd támogatásáról biztosítva felvázolta jövőről alkotott elképzelését. Itt a város lélegzett, az autók maguktól jártak, az emberek pedig egy glass-nek nevezett eszköz segítségével saját életükbe képzelték bele magukat...
a valóság
Izgatottan vágtunk neki a hét emeleten át tekergőző lépcsőnek. A nyikorgó menetelés közben eszembe jutnak a délután beszéltek:
- A párizsi bohém élet, ahol írók, festők és színészek százai szorultak egy jobb élet reményében a szűkös de olcsó lakásokba. A kis otthonok életterei azonban nem itt, hanem a kávézókban söntést támasztó sortársak között voltak. -
Ahogy felértünk az albérlet ajtaja nyílt, de félúton megakadt. Az ágy nem engedte. A szűk nyíláson át egyenest a konyhába látni. A tűzhely mellett szorosan a zuhanyzó. Itt tényleg csak aludni lehet - 'szerencse, nem ide jöttünk! A folyosó végtelen, de a távolban ablak hívogat. A léptek gyorsulnak. Útközben még párlakás, közös WC jobbról. A folyosóvégi nyílás parapetje alacsony. Az utolsó akadály. Aztán átlépve rögtön a terasz, kisasztal, pár szék körbe. A bátrabbaknak létra a tetőre. Nemkérdés, hogy felmegyünk!
S a hat hónap után a beteljesült álom. Fent a tetőn! És minden látszik! Le Défense, Sacre Coeur, Parc de Buttes-Chaumont, Montparnasse, Pompidou. Majd dermedt csend, ahogy a sok száz kémény mögül a legendás torony fénye gyúlt ki előttünk! Ez egy különleges nap - holnap utazom.
