Eredics Dóra Bernadett, Freie Architekten Stehle und Ruppert, Heilbronn, 2012.10.01 - 2013.03.31.
2011 szeptemberétől, - mint műszaki rajzoló, - egy német leányvállalat építőipari-kivitelező cégnél dolgoztam egy éven át Németországban. Sajnos a gazdasági válság okán, az egyre kevesebb építőipari és tervezői munka miatt nem tudtam Magyarországon elhelyezkedni. Azonban ennek ellenére, örülvén a lehetőségnek, elvállaltam a fent említett munkakört, ami nem tervezés ugyan, de kiváló tapasztalatszerzést és német nyelvtudást biztosított.
További lehetőséget adott számomra , mikor kiírták a Leonardo ösztöndíjra a pályázatot, hiszen szerződésem a fent említett leányvállalatnál először csak 3 hónapra, majd 9 hónapra szólt. Így mivel maradásom nem állt biztos alapokon, megpályáztam a Leonardo az ösztöndíjat.
Viszont nem volt egyszerű döntést hozni, mikor megtudtam, hogy ösztöndíjat nyertem. Mert közben határozatlan időre szóló szerződést kaptam a leányvállalattól, valamint másik részről ott volta hat hónapos ösztöndíj, ami után megint bizonytalan vár az emberre. Azért döntésem még meg sem hozván, szorgalmasan keresgéltem az építészirodákat a lakókörnyezetemben, és kicsit távolabb, más városokban is. Reméltem, hogy a - válság miatt - Németországban sem egyszerű helyzetben valaki mégis alkalmaz.
Hogy miért a közvetlen környezetemben keresgéltem építész irodákat? Időközben beálltam egy német kórusba, ahol egy olyan kedves, befogadó közösségre leltem jómagam és férjem is, hogy tőlük nehéz lenne elszakadni, tehát döntésemet befolyásolta, hogy messzebb már ne menjek. Nem könnyű külföldön idegenként felépíteni barátságokat, és ezt a törékeny megbecsülést bizony ápolni is kell...
Természetesen egy cég találása, ahol szívesen alkalmaznak egy külföldi, nem perfekt németet beszélő frissdiplomás építészt, elég kétséges. Ebben a minden nap változó, pörgő szakmában ki az, aki megengedheti magának, hogy a kellő türelemmel lesz majd - mind a nyelvi hiányosságok, mind a szakmai ismeretek "hiánya" miatt - az új alkalmazott felé. Természetesen sok e-mailt elküldtem, benne a portfóliómmal és egy kis motivációs levéllel. Jó pár választ is kaptam, s ezekben legtöbbször az állt, hogy jelenleg nem keresnek új alkalmazottat, viszont további sok sikert kívántak. Végül, - mondanom sem kell, - ismerősökön keresztül megkaptam egy építész cég e-mail címét, majd nemsokára rá, már munkamegbeszélésre mentem Heilbronnba. Az irodának egyébként nincs is weblapja, ezért korábban nem is tudtam nekik e-mailt írni. Viszont sok egyedül dolgozó építész portfóliójában szerepelt, hogy náluk kezdték pályafutásukat. Nincs szükségük weblapra. - Mint megtudtam, olyan sok megrendelést kapnak, hogy alig bírják. A megbeszélés sokáig tartott. Meséltem magamról munkáimról, bemutattam részletesebben a diplomamunkámat, majd ők is megmutatták a céget. Elmondták, hogy mivel foglalkoznak legtöbbet, milyen a felépítésük. A megbeszélés után az irodát is megtekinthettem, ahol a konkrét munkák folynak. Belekukkanthattam az aktuális projektekbe és bemutatták az alkalmazottakat is.
Az interjú végére megegyeztünk a kezdés időpontjába, valamint már az is szóba került, hogy ha nekem jó volna ott, és természetesen ha ők is meg lesznek elégedve velem, akkor akár hosszabb időről is lehet szó, nem csak hat hónapról.
Ezek után megkötöttük a Háromoldalú szerződést, és október 1-én elkezdtem tevékenységemet a "Freie Architekten Dipl. Ing. Stehte + Ruppert" nevű építészirodánál. Németországban, a szállásomtól, és a baráti közösségtől cirka ötven kilométerre Heilbronn-ban.
Az iroda
A két vezető tervező építészen kívül négy teljes- és részmunkaidőben dolgozó építészhölgy, valamint egy műszaki rajzoló, egy két rajzoló gyakornok és két titkárnő dolgozik. Vagyis a két főnök férfi, a többi alkalmazott pedig hölgy. A 73 éves Herr Stehle, főleg templom és épület felújításokat, korszerűsítéseket, bővítéseket végez, míg Herr Ruppert, mint irodavezető a többi feladatért felelős. Óvodák, iskolák, magán- és társasházak, borászat valamint pályázatok is színesítik a palettát. Bár technikai felszereltségben nem éppen bővelkedik az iroda, azonban családias hangulatával és légkörével kompenzál az előbbiért.
Az első héten ismerkedésként egy bővítendő óvoda terveit rajzoltam meg a BAUCAD - BricksCAD nevezetű programmal. BAUCAD - BricksCAD egy hasonló program, mint az AutoCAD Architectur, de annak egy jóval olcsóbb változata, tehát így nem is tartalmazza mindazon parancsokat, mint a drágább változat. Bár a programot mindig frissítik és kiegészítik, egy olyan embernek, aki a AutoCAD gyors egyszerű kezelhetőségét már megszokta, annak az elején okoz apróbb bosszúságokat. Az óvoda helyszínének bejárása után, az ötletem alapján elkészíthettem a bővítés skicceit szabadkézzel. Párhuzamosan ezzel egy Bauschild-re, azaz építkezési táblára készítettem perspektivikus rajzot szintén szabadkézzel.
Kézi látványtervek
Ez után több hétig párhuzamosan dolgoztam két projekten. Weingärtnergenossenschaft Heilbron, amit egy óriási, ipari borpincészetként kell elképzelni, aminek a korszerűsítését, bővítését, végezte, végzi az iroda. A terv több ütemből épül fel. Az első ütem egy gondnoklakás átalakítása irodává a már meglévő épületben, a második ütem egy Hochregallagen - automatizált, magas polcos tároló épületrész bővítés. Majd a harmadik ütemben a régi eladótér bővítésével, egy fahordós látványpincével, valamint a megfelelő háttérhelyiségekkel foglalkoztunk.
Weingärtnergenossenschaft
A borpincészet mellett, egy decemberben leadandó pályázattal is foglalkoztam. Bauhof Löwenstein - építési udvar Löwenstein községnek. A meglehetősen szabálytalan alakú telek nem éppen egy tipikus Hof / építési udvar /befogadására lenne alkalmas. Az elhúzódó tervezési szakasz végére sikerült egy jól működő épületegyüttes létrehozása, ami a kiíró közösség zsűri ízlésével sajnos nem egyezett meg, és az értékelésük egy mondatban kifulladt, érdemi kritika nélkül.
Pályázat - Bauhof Löwenstein
A Bauhof pályázat után sem volt sok idő szomorkodni, mert egy közösségi ház, rendezvényterem homlokzat fejújítási koncepcióján dolgoztam. Első körben anyag és szín javaslatokat készítettem.
Majd jött egy magánház, Wohnhaus Hohl a tervezéstől az engedélyezési tervig. Többlakásos társasház cirka 120°-os sarokszituációban. A megrendelő a telek egyik felére a saját lakását képzelte el, mellette pedig három, további kiadandó bérlakást.
Kinderkrippe Spielhaus, az iroda által egy évvel korábban készített, jelenleg kivitelezés alatt álló bölcsödébe, annak minden egyes csoportjába egy-egy játszóház tervezése volt a feladatom. Ez a feladat méretével ellentétben nagy kihívás volt. Nem a megszokott "rutinok", gondolkodási menet alapján tervezni, hanem egy sokkal alacsonyabb szemmagassággal rendelkező felhasználóknak (gyerekeknek) biztonságos, érdekes, soha meg nem unható játszó-bútor tervezése.
Játszóház bölcsödébe
A Spielhaus-t a Kindergarten Wüstenrot, jelenlegi óvodaépület alsó szintjén található könyvtár átépítése bölcsődei csoporttá, valamint az óvoda kibővítése személyzeti helyiségekkel követte. Feladatom itt az engedélyezési terv elkészítése volt.
Szerencsére Németországban, egy jelenleg hatályos törvény kimondja, hogy 2013 szeptemberéig minden községnek rendelkeznie kell megfelelő nagyságú és férőhelyű bölcsődei csoportokkal, ellenkező esetben a szülők gyerekfelügyeletre kiadott költségeiket felróhatják az adott önkormányzatoknak. Ezen törvény miatt jelenleg Németországban nagyon sok bölcsőde épül, irodánknak is ezért van ennyi megrendelése ezekből az épülettípusokból.
Mindennapok
A feljebb említett, énekkarhoz, annak közösségéhez való közellét miatt nem Heilbronnban, hanem Osterburkenben élek. Az 50 km-re lévő településről vonattal jártam be minden nap dolgozni. Az utazás közben elég sok időm volt arra, hogy a német nyelvi tudásom elmélyítésével tevékenykedjek, valamint német szaklapok olvasásával töltöttem ki az utazási időm nagy részét. A munkaidő az irodában 8 órától 17 óráig tartott, egy órás ebédidővel. Ugyanakkor tíz órakor minden nap egy közös kávézás volt, ahol nem csak az adott munkákkal kapcsolatban zajlottak a beszélgetések.
