Vadász Tamás, Peter Fink Architekten, München, 2010. október 25. - 2011 május 6.
Amikor először értesültem az ösztöndíj programról, úgy éreztem, hogy ez az utolsó lehetőségem kipróbálni magam. A másoddiploma mellett már régóta dolgoztam egy irodánál, ahol alapvetően mindennel elégedett voltam, de szükség volt valamire, valami olyan változásra, másik állásra, mely összehasonlítást adhat a különböző munkahelyek között. Amint kiderült, hogy lehetőségem nyílik a külföldi ösztöndíjra, neki is álltam az irodák keresésének. Alapvetően Németországot vettem célba, de iroda találása nehezebbnek bizonyult, mint azt gondoltam. Egy utolsó pillanatban visszamondott ajánlat nagyon elkeserített és határidő is vészesen közeledett, de aztán október elején találtam az irodát, ahová egy személyes találkozó után október végén kezdhettem is.
Iroda
Az irodába érkezve belecsöppentem egy társasház átalakításának kiviteli tervébe, ami azután végigkísérte a gyakorlatomat. A társasház München belvárosában található, és 3 épületrészből áll. Az egész átalakítás során cél a passzívház minősítés elérése. Az iroda számára ez egy még ismeretlen területnek számított, és rengeteg energiát emésztett fel, hogy a terveket minden esetben az adottságoknak megfelelően aktualizáljunk, illetve a bontás során hozzáférhető, és eddig nem látott szerkezetekhez igazodjunk, miközben a passzívház minősítés minden részletét szem előtt tartjuk. A munkám nagy része két dologra osztható: a társasház alaprajzainak, metszeteinek, homlokzatainak és részletrajzainak módosítása. Csomópontok készítése. Valamint az eltérő fürdőszoba tervek készítése, melynek során folyamatosan egyeztetnem kellett a gépész és villamos tervezőkkel.
München: társasház, Badeerstrasse
Emellett természetesen mindennapi irodai munkákat is végeztem, mint telefonálások, postái ügyek intézése, különböző dolgok beszerzése. A kiviteli terv mellett részt vettem még két pályázat munkálataiban is. Mindkét esetben ausztriai nyílt pályázatokon vettünk részt. Az első egy középiskola bővítése volt Kremsben. Itt a tervezés utolsó fázisába kapcsolódtam be, és segítettem a végleges tablók, magyarázó ábrák, és látványtervek kidolgozásában. A pályázaton sajnos nem értünk el helyezést. A másik pályázat egy speciális általános iskola bővítése volt Innsbruckban. Itt is hasonló feladatok jutottak nekem, valamint én építettem a makettot is.
Krems: iskola bővítés (pályázat)
Innsbruck: iskola bővítés (pályázat)
Úgy tűnt számomra, hogy éppen kifogyóban voltunk munkákból, nem jött semmi új, és görcsösen próbáltunk valami munkát felhajtani. Persze eközben szorgalmasan lehetett a társasházat csinálni, mert a kivitelezés zajlott. Nagyon gyakran fordultam meg az építkezésen. Leggyakrabban felméréseket végeztem, vagy a feltárt helyzeteket fotóztam és méregettem, hogy aztán megfelelően lehessen megváltoztatni a vonatkozó terveket, de lakásátadásokat is bonyolítottam, és jelen voltam több esetben is, amikor valamifajta próbafelületeken mutattak be kivitelező cégek technológiákat, így ismerkedtem meg a jégfúvással, ami a homokfúvással hasonlatos, csak itt a felületek megtisztításához szárazjeget használtak. Nagyon tanulságos volt, hogyan lehet összeegyeztetni a kivitelezést a folyamatos tervszolgáltatással, de természetesen ez rendkívüli stresszel is járt, amiből azért nekünk gyakornokoknak is jutott emiatt.
München
A szívem Berlin felé húzott leginkább, de azért mert Münchenben kötöttem ki, egy percig nem bánkódom. Bajorország leggazdagabb városaként nagyon magas az életszínvonal, és ez mindenben érezhető volt. Annak ellenére, hogy rengetegen jönnek Münchenbe a munkalehetőségek miatt, a város semmiképp sem nevezhető zsúfoltnak. Szépen kiépített, leginkább az „élhető” kifejezést használnám rá. Óriási parkok, rengeteg zöldfelület, történelmi belváros, folyópart, és kortárs építészet, ami jellemzi a várost. Európa egyik legnagyobb összefüggő belvárosi „zöldje” is itt található: az Angolkert 375 hektáron terül el az Isar folyó partján, és a park területén rengeteg látványosság találhat, mint például a japán torony. Ami az élhető város érzését tovább erősíti, az a tisztaság, és rendezettség, mely a német mentalitásból is fakad, de itt kifejezetten a helyén van minden.
Odeonsplatz / Marienplatz / Japán torony az angolkertben
A tömegközlekedés kiépített: 6 metróvonal mellett még a gyorsvasút 8 különböző vonala is átszeli a belváros fontos megállóhelyeit. Kerékpárutak mindenütt, így amikor csak tehettem, én is ezt a közlekedési formát részesítettem előnyben. A történelmi belváros kötelező látványosság, de az én személyes kedvencem az Olimpiacentrum, melytől 10 percre laktam, így nagyon gyakran sétáltam ki oda. Hihetetlen teljesítmény, felfoghatatlan, hogy mennyire gyönyörűek a 72-es olimpiára készült létesítmények. És az épületegyüttes filozófiája is megelőzte a korát. Hisz itt a természettel eggyé váló, „zöld” olimpiát szerettek volna rendezni. A háború után erős szimbolikája volt annak az egységességnek is, hogy mindent egy helyre építsenek, ezzel könnyítve a lebonyolítást, és a sportolók dolgát, és erősítve az összetartozást. Günther Behnish merész álmát Otto Frei öntötte formába, aki a kor kiemelkedő mérnökeként egész életét a „sátorépítészetnek” szentelte. Korábban, egy világkiállítás alkalmával fejlesztette ki ezt a feszített szerkezetet, és ott le is fedett kb. 5000 m2-t, de jelen tervnél 70000m2-t kellett megoldani, ami rendkívüli nehézségeket okozott. Az építés során a költségek természetesen a többszörösére ugrottak, de sikerült megépíteni, és minden modellen kitalált megoldás kiállta az idő próbáját. Érdekesség még, hogy a mesterségesen ideépített dombokat, és az olimpiai hegyet a második világháborús bombázás során keletkezett törmelékekből alakították ki.
Olimpiacentrum
Kortárs építészetben sincs hiány, és mivel München nem olyan hatalmas város, ezért könnyen felfedezhetők is ezek a kortárs épületek. Személyes kedvencemmé a Sauerbruch-Hutton építészpáros által tervezett Brandhorst Múzeum vált, amely külső megjelenésével és visszafogott gyönyörű tereivel kiváló példája a kortárs múzeumépítésnek.
Jüdisches Zentrum-Wandel, Hoefer und Lorch / Fünf Höfe, Herzog&deMeuron / Museum Brandhorst-Sauerbruch, Hutton / Dominikuszentrum-Meck architekten
Kirándulások
Első túrám Nürnbergbe vezetett, hogy találkozzam győri sorstársaimmal, akik itt töltötték ösztöndíjas gyakorlatukat, azt hiszem a városra nem kell kitérnem, hisz Gábor bemutatta nekünk a beszámolójában. Én december elején látogattam el, amikor a németek már karácsonyi lázban égnek, és ahogy Münchenben, itt is minden teret karácsonyi vásárok töltenek meg. Rengeteg ember, és nagyon hideg jellemezte a kirándulást, de a forraltborral mindig lehetett kicsit kompenzálni. Münchentől 30 km-re található Starnberg, ahová még több ízben kirándultam, ez amolyan hétvégi városka, ahol tehetősebb városlakók vásárolnak nyaralót, mert a starnbergi tóban fürdeni is lehet, de leginkább a vitorlázás miatt látogatják. A leginkább várt kirándulás az április közepén megejtett berlini túra volt, ahol szintén többen gyűltünk össze Győrből, az egykori évfolyamból. Megszámlálhatatlan szép épületet láttunk, és jó egyensúlyban voltak a városban a különböző korok lenyomatai.
A csapat / Neue Nationalgalerie, Mies van der Rohe / Jüdische Museum-Daniel Liebeskind
A három naposra sikerült kiránduláson heten vettünk részt, és mivel nagyon jó idegenvetőnk volt Antalics János személyében, így két és fél nap alatt sikerült a legfontosabb dolgokat megnéznünk a városból, így hazafelé még jutott ide egy kis dessaui kiruccanásra, ahol természetes a Bauhaus minden épületét megnéztük, és még bejutottunk az Umweltbundesamt épületébe, melyet Sauerbruch-Hutton építészpáros jegyez.
Bauhaus-Walter Gropius / Umweltbundesamt- Sauerbruch-Hutton
