Koppenhágai gyakorlat
Lipusz Roland, EFFEKT, Koppenhága, 2010. szeptember 1. - 2011. február 28.
Határtalan építészet
A Leonardo da Vinci ösztöndíjnak köszönhetően korábban, még hallgatóként ért a szerencse, hogy megismerhettem, milyen fantasztikus, életközeli élmény a külföldi szakmai gyakorlat. Miután hazatértem Amszterdamból 2007-ben, megfogadtam, hogy diploma után folytatom a tapasztalatszerzést egy másik országban. Nem mintha Hollandiával bármi gond lett volna, egyszerűen csak szerettem volna más kultúrákat is megismerni, úgy gondolom, rengeteget tanulhatunk európai barátainktól, és nagyon szerencsés korba születtünk, hogy mindezt különösebb korlátok nélkül meg is tehetjük. Az egyetem utolsó éveiben egyre több és több pozitív dolog jutott tudomásomra Dániáról, így folyamatosan erősödött az érzés, hogy ezt a kicsi országot meg kellene nézni közelebbről (ráadásul szerintem nem kicsit menő, ha egy ország nemzeti légitársaságát SAS-nak hívják). Ezek után, amikor kiderült, hogy újraindul a Leonardo program az egyetemen, nem volt kérdés, Európa mely pontját jelölöm meg elsődleges célként. A folytatás is szerencsésen alakult, az a helyzet ugyanis, hogy Dánia baromi jóóó hely – és mivel ez a szöveg, amit most írok, elvileg valami beszámoló kellene, hogy legyen, megpróbálom elmesélni, miért.
Kezdjük az irodával! Az koppenhágai EFFEKT volt az első, aki vette a bátorságot, és fogadta a jelentkezésem. A helyvadászatnál elsődleges szempont volt, hogy az iroda projektjeiben meghatározó szerepet kapjon a fenntartható és könyezettudatos építészet. Az EFFEKT ilyen zöld szemléletű bandának tűnt, egyébként pedig a dán építészet neo-modernizmussal szakító, újszerű, kísérletezőbb irányvonalát, a pragmatikus építészeti gondolkodást képviseli (melynek éllovasa a BIG), de nem csak ebből a szempontból nevezhető fiatalosnak. Egyrészt nemrég alapították (2005), másrészt a 10-12 kolléga átlagéletkora nem éri el 31 évet, harmadrészt pedig általánosságban is - az északi népekre egyébként is jellemző – laza, közvetlen a munkahelyi légkör. Mindenki barátságos és segítőkész, jó arcok, a 2 vezető tervezőn kívül nincsenek leosztott szerepek (az egyik energiatúltengésben a másik munkamániában szenved), határozott hiearchia, de nyilván a fontosabb döntéseket nem a gyakornokok hozzák. Minden egyes projekthez új csapat alakul, melyek természetesen néha egymásnak is besegítenek, ha közeleg a leadás. Szintén a csapatszellemet erősíti a mindennap közösen elfogyasztott ebéd (főmenü a legjellegzetesebb dán „specialitás”, a smorrebrod, ami gyakorlatilag egy különböző feltétekkel jól megpakolt barnakenyér, salátával késsel és villával (!) fogyasztva – meg persze hal hallal kilószámra - akut lazactúladagolás esete), és a péntek esti levezető típusú sörözések. Tapasztalatom szerint szintén jót tesz a hangulatnak, ha egy társaság nemzetközi és így különböző kultúrák találkozhatnak: a dán bennszülöttek mellett svéd, spanyol, francia, olasz, lengyel, német, és litván munkatársaim is voltak, így nemcsak Dániáról, hanem más európai országokról is sikerült új ismeretekre szert tenni. A dánok 80%-a gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszél angolul, így számukra nem jelent gondot a multinacionális munkakörnyezet. Ez nagy segítség, mert a dán amolyan „egzotikus” nyelv, finoman szólva sem egyszerű, némettudással, írásban még dekódolható az információ, de a beszélt nyelv értelmezése, vagy akár reprodukálása már komoly kihívást jelent (szimpatikus viszont, hogy ha valaki dánul szeretne tanulni, akkor ezt az állam nagylelkűen támogatja).
Az EFFEKT meglehetősen széleskörű építészeti tervezéssel foglalkozik, a bútortervezéstől a városépítészetig minden elképzelhető léptékben, ugyan felépült projektje még nincs az irodának, városterveikkel és középületterveikkel számos neves tervpályázaton is sikert arattak és több tervük is a megvalósulás felé halad (lásd: www.effekt.dk). Az főhadiszállás levegős, világos, kellemes környezet - az egyik homlokzat Koppenhága egyik legnagyobb zöldfelületére néz - mindenkinek jut elég tér, a rengeteg makett és a makettező műhely mellett is. Szimpatikus szemlélet, hogy a makettek fontos szerepet kapnak mind a tervezés, mind a prezentáció során, és gyakran látványos/hatásvadász világítással is ellátják őket. Persze a munka nagyobbik része a virtuális térben zajlik, amihez eleinte kihívást jelentett alkalmazkodni, mivel akadt olyan program az irodában, amivel korábban nem sok tapasztalatot szereztem: ilyen volt az AutoCAD 2D rajzokhoz, a Rhonoceros 3D modellekhez (meg ennek a parametrikus tervezést segítő kiegészítője a Grasshopper), az Illustrator a vektorgrafikához. A pixelgrafikához használt Photoshop valamint a prezentációkészítéshez alkalmazott InDesign már ismerős volt korábbról. Kellett néhány hét, mire beletanultam az újak kezelésébe, de megérte, mert a maga módján jó móka mindegyik, különösen a Grasshopper képes új távlatokat nyújtani a számítógépes épülettervezésben. Nem az IT környezet volt az egyetlen új körülmény, amit meg kellett szoknom: Dániában az építészetet elsősorban művészetként kezelik, ennélfogva teljes mértékben különvált az épülettervezés művészi/koncepcionális és műszaki része, és ez a mindennapi gyakorlatban is megnyilvánul. A tervező építészek itt – legalábbis ebben az irodában - sokkal kevesebbet foglalkoznak azzal, hogyan lehet a terveiket kivitelezni, felépíteni: több kollegám még életében nem rajzolt például csomóponti részletet vagy egyéb komolyabb műszaki rajzot - az egyetemen nem igazán tanítják, ez ugyanis a konstruktőrök feladata („oldják meg ők!” J). Ehelyett sokkal többet rugóznak azon, hogyan lehet megalkotni egy erős víziót, koncepciót, stratégiát egy térbeli feladat megoldására, és hogyan lehet bemutatni, kommunikálni ezeket - lefordítani az építészet nyelvét a Normális Emberek nyelvére. Ez a fajta munkamegosztás eleinte furcsa volt, de mint kiderült, a szakemberek – építészek és mérnökök - közötti hatékony kommunikáció képes áthidalni a szemléletbeli különbségeket és a rendszer működőképességére meggyőző bizonyítékként szolgálnak a kortárs dán építészet lenyűgöző alkotásai.
Gyakorlati időm alatt számos különböző jellegű és léptékű projektben vehettem részt, nem panaszkodhatom sem a mennyiségre sem a minőségre, sem a változatosságra. Íme a legfontosabbak és legtanulságosabbak:
CUS – custom housing – személyre szabható, előregyártható sorház koncepció
Proaktív projekt, vagyis nincs konkrét megbízó, hanem az ötlet kidolgozása után, a kész tervekhez keresnek befektetőket a megvalósításra. Előre gondolkodnak, megpróbálják kitalálni, mire lenne vevő a piac, egy fiatal irodának, komoly referenciák híján úgy tűnik, szüksége van ilyen merészebb befektetésekre. Az ötlet röviden abból indul ki, hogy ha ma már számos terméket egyébként is személyre szabva/szabhatóan vásárolunk (autót, cipőt, mobiltelefont…stb), akkor miért ne lehetne a készházakat is egyedibbé tenni. A kedves vevő egy internetes felület segítségével sokféle, egymással végtelenségig variálható alkotóelemből válogatva építhetné fel a saját otthonát: hol legyen a telek, milyen legyen a tömegforma, milyen legyen a lakás alaprajzi szervezése, a ház homlokzata, anyagai, energetikai teljesítménye…stb. Az ezen feltételek alapján generált virtuális modellt megtekintheti, bejárhatja és ha a vásárlás mellett a dönt, az adathalmazt megkapja a gyár, ami napokon belül a kapott paraméterek alapján elkészíti az építőelemeket, végül a helyszínre szállítva pikk-pakk összelegózzák a házat. A rendszer lehetőséget adna az ún. „cradle to cradle” fenntarthatósági elv alkalmazására is: minden beépített anyag megöregedése után újrafeldolgozható lenne mivel a kvázi termékként viselkedő házakat folyamatosan karbantartaná, ellenőrizhetné, idővel frissíthetné a gyártó, így hosszútávon sem keletkezne hulladék. Mese vége, mindenki boldog. Persze ahhoz, hogy ez a koncepció - és a belőle kialakuló rendszer - működni tudjon, elképesztően sok tényezőt és egymásnak ellentmondó követelményt kell összehangolni. Csak egy példa a sok közül: hogyan tudunk olyan modulárisan alakítható tömeg és homlokzat kompozíciót kifejleszteni, aminek nagyszámú különböző variációja egy utca mentén sorolva nem káoszt teremt, hanem egy vagány és harmonikus sorházas beépítést hoz létre… Ezt a rendszert és a hozzá tartozó felhasználóbarát kezelőfelületet próbáltuk legalább nagyvonalakban megalkotni.
KIL – Alborg, Kildeparken – egy 1100 lakásos panellakótelep rehabilitációja
A 60-as, 70-es években a lakáshiány gyors orvoslására nem csak nálunk épült sok kétes építészeti minőségű lakótelep, Európa számos városa küzd eme korszak örökségével, így Dánia 4. legnagyobb városa, Alborg is. Bár a kérdéses terület zöldövezetben terül el, a túlságosan merev telepítés monoton, szürke épületblokkjai végül sivár lakókörnyezetet teremtettek, gazdaságtalanul alacsony laksűrűséget és korszerűtlen, egészségtelen, nehezen fenntartható lakások tömkelegét hagyva az utókorra. A hálátlan utókor erre szociális problémákkal, gettósodással és növekvő bűnözéssel reagált. Az iroda által korábban készített rendezési terv kidolgozásában többek között ezekre a problémákra kerestük a választ az építészet eszközeivel. Magyarországon a panellakótelepek korszerűsítése általában kimerül a nyílászárócserében, hőszigetelésben és jó esetben gépészeti korszerűsítésben. Itt ezt egy kicsit komolyabban veszik: a teljes városrészt újragondolják és városépítészeti, infrastrukturális és társadalmi szempontok alapján hoznak létre egy hosszú távú és átfogó fejlesztési koncepciót – és mindezt a lakókkal való folyamatos kommunikáció mellett. A megbízó nem sajnálta a pénzt arra sem, hogy a jövőképről egy 10 perces videóanimációt készíttessen az irodával, és ezt a város mozijában a lakóközösségeknek be is mutassa. A koncepció leegyszerűsítve tartalmazza a 2 meglévő háztípus átalakítását, bővítését, új korszerű beépítéseket az építészeti minőség és a laksűrűség növelésére, a közterek hasznosítását, revitalizációját, a hiányzó funkciók pótlását, a meglévő lakásállomány költséghatékony alaprajzi korszerűsítését, szigetelést, néhol teljes homlokzatcserét és akadálymentesítést. Ezzel a projekttel foglalkoztam a legtöbbet a gyakorlat során, feladatom volt többek között a meglévő sávházak/lakások átalakításának, bővítésének, és részben akadálymentesítésének kidolgozása, a videóanimáció teljes városrészt bemutató modelljének, valamint a látványtervek egy részének elkészítése.
VIB – Arhus - Viby Syd városrész rehabilitációja - tervpályázat
Valójában 5 az 1-ben pályázat, melynek célja az előző projekthez hasonló, problémás városrész újragondolása volt: kert- és tájépítészet, új szolgáltatóház, iskolabővítés, közösségi épületek, és a lakótömbök fejlesztése. A munka méretéből adódóan az egyik legnagyobb dán irodával, az Arkitemaval együttműködve dolgoztuk ki a csomagot, nekem ebből a nagy rakás terveznivalóból egy kisebb közösségi ház kitalálása, és az iskolabővítés rajzainak elkészítése jutott.
ROS – Roskilde Festival – Build what here - ötletpályázat
A dániai Roskilde Fesztivál a Szigethez hasonlóan Európa egyik legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, azzal a különbséggel, hogy a teljes mértékben nonprofit, karitatív alapon szervezik, minden bevételt jótékonyságra fordítanak. Az utóbbi években hagyománnyá vált a bulizó fiatalok komfortfokozatának növelése céljából egy-egy építészeti objektum felépítése – természetesen önkéntesekkel – a fesztivál központjában. Az installáció elsődleges funkciója a pihenésre, napközbeni lazításra, szemlélődésre (éjszakai zúzásra) alkalmas terek létrehozása, és a tervet minden alkalommal nemzetközi ötletpályázaton választják ki, melynek díjazása - néhány fesztiváljegy mellett - és természetesen a megvalósítás. Fontos követelmény továbbá a 100%-os újrahasznosíthatóság az egyszerű kivitelezhetőség és a minél kisebb CO2 lábnyom. Haladó gondolkodás! A mi javaslatunk egy kb. 20000 raklapból összeépített mesterséges táj – melynek kialakításához felhasználtuk a generatív építészet eszköztárát is. Dánia egy rendkívül sík ország és a dánok hegyek után való vágyódásáról, valamint ennek építészeti megnyilvánulásairól külön tanulmányt lehetne írni (lásd pl. BIG – Mountain dwellings), ezt a fajta komplexus ezen a terven is tettenérhető. Igazi jó móka, örömteli, játékos elfoglaltság volt, szerintem kicsit túlméreteztük, így nem nyerhetett, de a zsűri kiemelte és kiállította, amivel mindössze 5 másik tervet jutalmaztak a több száz pályázat közül.
VEJ – Vejle – multifunkcionális városi tömb tanulmányterve
Az egykori rendező pályaudvar és ipartelep telkére a megbízó egy gigantikus programmal állt elő: 80000m2-nyi üzlet, iroda és lakás egy tömbben. Komoly kihívás ekkora mennyiségű funkciót úgy elhelyezni egy városi szövetben, hogy ne agyonnyomja, hanem új értékekkel gazdagítsa a környezetét. Sokat szenvedtünk vele, mire végre a megbízó tetszését is elnyerte a terv. Látványterveket és homlokzatvariációkat készítettem ehhez a harchoz.
BAL – Ballerup – egyetemi campus bővítés, tervpályázat – BIM modellezés
Egy új kezdeményezés szerint Dániába bizonyos tervpályázatokhoz a tervező köteles benyújtani az épület szabályosan felépített 3D-s modelljét, és a kiíró/zsűri ez a alapján számolja és értékeli ki az épület helységlistáját, energetikai teljesítményét, és becsült költségvetését. Mivel az irodában egyedül én rendelkeztem tapasztalattal BIM típusú tervezőszoftverek terén (Autodesk Revit), nekem jutott a megtiszteltetés, hogy reszelgethessem a tervezett épület virtuális valóságát.
Koppenhága
Normális. Ez a szó, ami a leggyakrabban eszembe jut, amióta itt élek. Nem tökéletes, nem hibátlan, de a szemlélőben hamar kialakul az a benyomás, hogy a legtöbb dolog meglepően olajozottan működik, rend van, és minden hétköznapi körülmény biztosított egy emberhez méltó, teljes élethez. Koppenhága Dánia fővárosa, és messze a legnagyobb városa (a második Arhus, népességben kevesebb, mint a hatoda), sok-sok minden ide összpontosul – hasonlóan hazánkban Budapest és a vidék hírhedt viszonyához – ennek ellenére egyáltalán nem érezni zsúfoltnak vagy túlterheltnek. Egy alapvetően emberi léptékű és nagyon élhető város, tele kellemes helyekkel és izgalmas látnivalókkal (a festői Nyhavn, a Stroget - a világ talán leghosszabb bevásárlóutcája, a Tivoli, Christiania - a hihetetlen hippi városállam, a királyi paloták…stb) – meg persze jó ropogós kortárs építészettel. Érezhető, ahogy folyamatosan fejlődik, a folyton emlegetett válság ellenére is épül és szépül, ami nagy részben az átgondolt, hosszútávú városfejlesztési koncepciónak és az egész országban divatos ökologikus szemléletnek is köszönhető. Az elmúlt 10-15 évben komplett városrészek emelkedtek ki a semmiből, vagy a régi ipartelepek helyén, és több új fejlesztésnél már következetesen alkalmazták a fenntarthatóság elveit. Az környezetbarát életmód egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy Amszterdamhoz hasonlóan itt is a kerékpár a legnépszerűbb és a leghatékonyabb közlekedési eszköz. Meglepő módon csak 2 metróvonala van Koppenhágának (azok is nemrég épültek), de nem is igazán hiányzik több, hiszen a gyorsforgalmi kerékpárút hálózatnak köszönhetően a város bármely részébe viszonylag gyorsan és biztonságosan – meg persze minimális szén-dioxid kibocsátással - el lehet jutni. Felemelő élmény minden reggel együtt tekerni a több száz másik munkába igyekvővel, és minden jelzőlámpa egy újabb alkalom egy vérpezsdítő gyorsulási versenyre. A bringázás alapvető része a hétköznapoknak, ezzel együtt természetesen a defektjavítás és a kerékpáros balesetek is – asszem nem is lehetsz igazi dán, ha nem zúztad még össze magad egy átmulatott péntek este után hazafelé tekerve.
Egy másik párhuzam Hollandiával: itt sem könnyű megszokni az időjárást. Azt már Amszterdamban megtanultam, hogy ne nagyon foglalkozzak vele, hogy mi esik az égből, viszont a napfény hiányát még mindig nehezen viseltem néha. Észrevettem azonban, hogy fokozatosan megváltozott a hozzáállásom ehhez a témához: otthon, ha kisüt a nap, érthető okokból kevés embernek lépi át az ingerküszöbét, mivel van bőven, hozzászoktunk a jóhoz. Ezzel szemben itt a népek nagyra értékelnek minden napos órát (ezek száma decemberben-januárban 42-45, szóval átlag másfél óra naponta), felélénkül a város, felragyognak az arcok, és ezen pici ünnepeknek is megvan a maga szépsége... Amíg meg szürke és borús az ég, nincs mit tenni, a bennszülöttek példáját követve emlékezni a nyárra és/vagy fokozni kell a sörbevitelt, más megoldás nincs. Igen ám, de a fogyasztás növelése esetén hirtelen felmerül egy sok kompromisszumot igénylő tényező: ebben az országban minden elvetemülten drága! Idővel kitapasztalható persze, mivel lehet spórolni, de azért még hónapok után is tud sokkoló lenni a hétvégi nagybevásárlás. Elég elzarándokolni a fogyasztás valamely szerényebb szentélyébe, hogy horrorisztikus élményeket élhessen át a magyar árcédulákhoz szokott szemlélő. Talán jobb taktika lenne nem is nézni az árakat, csak pakolni vakon a kosárba és a végén reménykedni, hogy az akcióknak - és a visszaváltott sörös dobozoknak - köszönhetően a végösszeg a lélektani határ alatt marad (általában a legtöbb termék árára igaz a legalább 1,5-2szeres szorzó az otthoni árszínvonalhoz képest). Mivel mindenhová bringával jártam, és hétköznap az étkezést is olcsón megúsztam, egész jól kijöttem az EU-s forrásokból, de azért nagyon oda kellett figyelnem mire költök (a lakbér mellett kb. 1900-2300DKK havonta).
Szállást elég kalandos körülmények között sikerült találni: mikor megérkeztem Koppenhágába, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez nagyobb kihívás lesz, mint azt valaha gondoltam volna, leginkább a szeptemberi iskolakezdés miatt, meg érthető okokból a dánok is a honfitársakat részesítik előnyben a bevándorlókkal szemben, ha együttélésről van szó. Még otthon regisztráltam nagy lelkesedéssel a lakáskereső portálokon, eszeveszett sok levelet küldtem szét különböző hirdetésekre, és vártam epekedve a válaszokat, de alig jött valami, és ha jött is: már kibérelték/csak nőknek/csak vegáknak/csak melegeknek kiadó/marha messze van/megfizethetetlen a kaució/nincs berendezve satöbbi, ááááá durva volt! :) Így nem volt mit tenni, az első másfél hétben különböző hostelekben laktam, aminek azért volt pozitív oldala is: minden nap új embereket ismer meg az ember, kulturálódik, meg legalább képet kap, melyik szállást érdemes választani. Aztán a lengyel kollegám ajánlott egy lengyel illetőségű hostelt, ahol hosszútávra várják a vendégeket, viszonylag kedvező áron, de minimum egy hónapos szobabérlettel. Nem éppen 5 csillagos szállás, de átmeneti célra tökéletesen megfelelt, és a szobatársakkal is nagy szerencsém volt. Extra szolgáltatásként a recepciós szerzett nekem rendkívül olcsón kerékpárt jelentősen növelve ezzel a mobilitásomat, ami feledtette azokat a kisebb kompromisszumokat is, amikkel meg kellett barátkoznom az olcsó menedékért cserébe. Aztán szeptember végére nagyon elegem lett a sikertelen vadászatból, egy utolsó elkeseredett rohamot indítottam lakásfronton, és erőfeszítéseimet végre siker koronázta: találtam egy remek kis lakosztályt egy kulturált és jól felszerelt 3 szobás lakásban, ami ráadásul az Ungarnsgade-n (Magyarország utcában) van, így igazán otthon érezhettem magam. A bérleti díj 3000DKK volt, mindennel együtt, bár elsőre drágának hangzik egy szobáért, nagyon korrekt az itteni viszonyokhoz képest, ráadásul mindössze 10 perc sétára az irodától.
A kortárs építőművészet Koppenhágában olyan alapossággal van dokumentálva az építészeti központ által, hogy az szinte már elveszi a lelkes túrázótól a felfedezés örömét. Persze szabad országban élünk, nem kötelező az általuk javasolt kerékpártúra útvonalakat követni - anélkül is számos finomságra lehet bukkanni. Egy vastag könyvet meg lehetne tölteni a kortárs építészeti látványosságok bemutatásával, de mivel nem könyvet írok, a végére álljon itt inkább néhány fotó a kedvencekről – nem utolsó sorban kedvcsinálóként egy koppenhágai látogatáshoz.
Malmö
Dániában nem csak élni, de utazni sem olcsó, így sajnos nem sok alkalmam adódott az ország többi részének felfedezésére (meg a kemény skandináv tél sem éppen a legvonzóbb háttér bármiféle szabadtéri programhoz), de azért a szomszédos Malmöbe és Arhusba sikerült eljutni. Malmöben - az egyébként hangulatos - történeti belvárostól sokkal érdekesebb a nyugati kikötőben felépült ökovárosrész, közepén az elbűvölő felkiáltójelként emelkedő Turning Torso-val. A 80-as évek recessziója után összeomlott nehézipar lepusztult kikötőt és rozsdazónát hagyott maga után a csodálatos fekvésű tengerparti területen, amit a 90-es évek végén kezdtek el gyökeresen és újító szemlélettel átformálni, és ma egy élettel teli, idilli és fenntartható (fűtés földhővel, elektromos áram termelés szélturbinákkal) városrészt talál itt a felfedező, ha erre téved, a közelmúltra pedig csak néhány ipari csarnok romja emlékeztet a negyed peremén.
Arhus
Annak ellenére, hogy Dánia második legnagyobb városa, teljesen más léptek, mint Koppenhága, de rendelkezik ugyanazokkal az értékekkel, ami a fővárost is olyan kellemes, élhető hellyé teszik. Szinte már kisvárosias, minden kicsit lassabb, minden kicsit csendesebb – viszont legyünk óvatosak, mert előfordulhat velünk, hogy a homlokzat mögött nem találunk épületet. A megfáradt vándor a vagány modern művészeti múzeumban találhat némi szellemi táplálékot, utána pedig hangulatos kis kocsmák valamelyikében kereshet menedéket a zord tél elől.
