Bóta Kata, StudioKAP, Glasgow, 2012.10.22 - 2013.04.20.
STORY OF GLASGOW
Londonban Londonról és onnan el
Diplomavédésem után feltettem mindent egy lapra: elhagytam Magyarországot. Egy álmot kergetve Londonba költöztem, s fáradtságos munkával kitartóan küzdöttem, hogy egyszer építészként egy olyan csapat tagja legyek, melyek munkája példaértékű számomra.
London egy csalfa, tömött, iszapos város, nehéz benne szabadon evezni. Mikor már majdnem megfeneklett a csónakom, egy hatalmas hullámra kapaszkodtam fel. A Leonardoval új vizekre eveztem.
Az első találkozás
2012 júniusában találtam rá studioKAP-ra, egy pici, érzékeny építészirodára Glasgowban. Még a nyár vége előtt Skóciába utaztam, hogy személyesen ismerjem meg őket.
A cudar idő ellenére fülig érő szájjal érkeztem. Candleriggs. A pici iroda egy büszke saroképület legtetején csücsült. A kapucsengő után nagy faajtó nyílt, s egy szűk, sötét lépcsőházba vezetett. A rideg lépcsőház első emeletére érve egy pici ablak fénye bevilágította a folyosót és a falon függő, homályban rejtőző képeket. Csodálatba feledkezve lépdeltem feljebb és feljebb, míg az ajtóban egy mosolygó arcot pillantottam meg. Barátsággal fogadtak.
Glasgowról
A legnehezebb a fától meglátni az erdőt.
Kezdetben Edinburgh volt a csoda Glasgow-val a háttérben, mint egy rút kiskacsa. A két város kontrasztja még Londonban merült fel egy beszélgetés kapcsán. A mondat a mai napig a fülemben cseng: „Edinburgh is beautiful but Glasgow is more fun.” Az én szemléletem azt mondja, Edinburgh a torony, Glasgow a bástya.
Glasgow egy nagyon különleges hely. Skócia legnagyobb városa a Clyde folyó partján, ipari gyökerekkel rendelkezik, lassan fejlődik Edinburgh árnyékában. Az ellentét az itt és ott élők között élesen érezhető: egyfajta háttérbe szorultság, kitörni vágyás gőgjének hangja. A város nem szép a szó szoros értelmében. Aránya, léptéke és ipari jellege miatt sosem válik azzá, mégis van benne valami egészen bámulatos erő, míg ritmusa lassan lüktető. Talán építésszé kell válni, hogy mindez értékelhető legyen, ki tudja, mégis azt érzem, ha sikerül megfelelő nézőpontba helyezkedni, a város egyszerre tárul fel, hitelesen, őszintén és büszkén.
„A város olyan teljességnek tűnik fel, ahol egyetlen vágy sem megy veszendőbe, s amelynek te is része vagy. Mivel pedig élvezi mindazt, amit te nem élvezel, nincs más teendőd, mint magadba fogadni ezt a vágyat és örülni neki.”
Italo Calvino – Láthatatlan városok
Építészetileg valahol az új-brutalizmus jellemezi leginkább a várost, ipari jellege, annak hangulata ezt még inkább erősíti. A tömbök önmagukban cseppet sem barátságosak, hatalmas szürke betonblokkok uralkodnak a helyenként sikátorszerű utcák fölött. Az 1960-’70-es évek monumentális tömbjei mellett távolabb tekintve viktoriánus lakóépületek, azok vörösesbarna kövei, valamint a belváros acélszerkezetű irodaházai szorosan a centrumban, régi és új furcsa, néha érthetetlen kapcsolatában tűnik fel. Glasgow képe színes, de nem tündöklő. Inkább matt, árnyalt.
Vissza az első naphoz
Az irodába lépve fák zöld lombkoronájába burkolt pici tér kitárult elém a fényben. Minden irányban könyvek, makettek, anyagok határolták a teret, mögöttük hosszú asztalok, fényes monitorok, s ők, akik kíváncsian vártak: Helen, Chris és Rod. Megismertem a studioKAP csapatot.
Röviden átbeszéltük az ösztöndíj részleteit, hogy mit is várok én, és mit tanulhatnék tőlük. Őszinte és nyílt társalgás volt, feltételek nélkül. Átadtam nekik a portfóliómat, a pici fehér lapokkal lenyűgöztem őket. Szép nap volt, egy új élet kezdetének valós képe.
Egy egész napot és egy éjszakát töltöttem Galsgowban az interjút követve. Egy apró, kézzel rajzolt térképpel a kezemben vettem a nyakamba a várost és hagytam magam elveszni a szürke utcák tengerében. Igyekeztem közel kerülni hozzá sajátos módon, hittem benne, ez lesz a jövőm. Következő nap Edinburgh-ba utaztam: a tündöklő (fő)város Glasgow szürkeségét hátrahagyva - ez volt a benyomás. Érdekes meditáció következett: mi a fontosabb a hely, vagy a csapat? A csapatot választottam.
Októberben költöztem Londonból Glasgowba, ahol 2-3 napos keresgélés után megtaláltam a megfelelő lakást a Nekropolisz háta mögött, mindössze 20 perc járásra a város központjától. Kifejezetten élveztem a hosszú reggeli sétákat az irodába.
Az első 2-3 hónap korántsem volt egyszerű, nemcsak a beilleszkedés, az új környezet és feladat miatt, mindinkább iroda jövőjét érintő változások tekintetében. Studiokap január elsejétől egy kisebb helyre költözött. Egy effajta lépés minden cég életében arculatváltást eredményez. A fizikai segítség mellett, lelki támaszt is nyújtott jelenlétem, mely további együttműködésünk, mind szakmai mind emberi kapcsolatunk erős alapjává vált. Az újév kezdetével az új arculatú studióban teljes értékű szerepet kaptam, és effektívebben dolgozhattam különböző léptékű projekten.
Az első munkám egy Glasgow melletti kis falu, Kippen fejlesztési lehetőségeinek bemutatása volt. Egy kis kötet készítése, amely körüljárja a jelent és a múltat egyaránt, velősen taglalja a kliens szándékát és az iroda fejlesztési koncepcióját rajzokkal, skiccekkel, történelmi hivatkozásokkal. A helyi építési hatóság bírálta el ez a tervet.
Családi házak bővítése kapcsán a legfontosabb pont megtalálni a közös nyelvet régi és új között. Kifinomult részletmegoldások, nemes anyagok, közvetlen kapcsolat a klienssel – ez studioKAP alapvető megközelítése. Több tanulmány -és engedélyezési tervet készítettem Glasgow külvárosában.
Építész asszisztens révén számos alkalmam nyílt Chris-szel tartani egy jelenleg megvalósuló projekt helyszínre, vagy épp utólagos kivitelezési felülvizsgálata során voltam segítségére.
Nagyon élveztem az épületfelméréseket a belvárosban, vagy épp Glasgow-tól távolabb eső vidékeken, hosszú utazással egybekötve észak Skóciában. A régi épületszerkezeteket és anyagokat felfedezni, elemeket számba venni, méretezni, majd papírra vetve minden egyes részletét megérteni – nem tagadom, élveztem nagyon.
Kicsi iroda révén a 6 hónap alatt szorosan együtt dolgoztam studioKAP mindkét igazgatójával. Érzékeny emberek. A munkához való páratlan hozzáállásuk, a kliensekkel kialakított kapcsolat, a figyelem, empátia és emberség számomra a legtanulságosabb lecke az összes technikai részlet és kérdés megválaszolása mellett. A hat hónap alatt gyakorlott felhasználója lettem a Vektorworks építész tervezői programnak, ami kihívást jelentett az első hetekben.
Mackintosh
Az egyik legismertebb skót építész, művész és designer Charles René Mackintosh Glasgowban született, életének legnagyobb részét ebben a városban élte le. Építészetének szelleme nemcsak Glasgow városának arculatára gyakorol nagy hatást, Európa-szerte ismert, és nagyra becsült. Míg a győri építész tanulmányaimból ez a fejezet sajnos kimaradt, hihetetlen csodálattal éltem meg az építészhallgatók jártasságát, kimagasló tájékozottságát a témában és tiszteletét az építésszel szemben. Ekkor nyílt meg előttem Glasgow. Igen, a pillanat szépsége: meglátni az erdőt.
Christopher révén (aki a Mackintosh School of Architecture tanszékvezetője) számos alkalommal vettem részt előadásokon a Glasgow egyik leghíresebb intézményében, a Glasgow School of Art-ban. Feltett szándékom volt közelebb kerülni az építészeti oktatáshoz ebben az országban, párhuzamot vonni a magyarországi tapasztalatokkal. Helen által, aki Glasgow egy másik egyetemén konzulens, a Strathclyde University építészoktatásába is betekintést nyertem.
Chris egy alkalommal a beleegyezésem kérte, hogy a 2010-ben Cseider-völgyben készült dokumentumfilmemet levetítse a Mackintosh School-ban egyik előadása záróakkordjaként. Az előadáson magam is részt vettem. Megdöbbentett a film sikere.
„Kata is a sensitive designer with an acute architectural sensibility. The next stage
in her architectural development would be to immerse herself in the area of
production information and the nitty gritty of construction drawing and building
buildings. I have no doubt that one day her lyrical and technical sides will come
together in a memorable way.”
CHRISTOPHER PLATT, Cert Arch, Dip Arch, RIBA, FRIAS
Founding director of the award-winning architectural
practice, studioKAP, Head and Professor of Architecture
at the Mackintosh School of Architecture in Glasgow
Egy ösztöndíj nem csupán a szakmai tapasztalatszerzésről szól. Ennél sokkal többet jelent felfedezni, megismerni egy várost, egy kultúrát, egy nyelvet épp úgy, akár egy új csapatba illeszkedni. Sok a kihívás, még több a kérdés, amitől szép és összetett egy ilyen feladat. Ez az, ami elbizonytalanít és megerősít, ami folyton megkérdőjelez és reflektál: az út önmagunk megismerése felé.
Jelenleg studioKAP-ban dolgozom és tanulom az őszinte építészetet. A pár hónappal ezelőtt általam felskiccelt tervek mára kiviteli szintre értek, egyre közelebb a pillanat, mikor karók kerülnek a földbe az épület helyét kitűzvén a telken.
Bóta Kata
Glasgow, 2013. május 20.
